a túlkoros naiva

2010-07-19T09:10:00.001+02:00

"ha megcsókollak, elvesztünk"
"csókolj meg"

nem rólam, rólatok

2010-04-15T19:55:00.001+02:00

ma két éves ez a blog.

mennyi embert köszönhetek ennek a kis vacaknak. írtam rólatok ide listát, aztán kitöröltem, mert ez a mienk. azoké, akik magukra értik.

köszönöm. kocc.

kerek

2010-04-10T09:24:00.001+02:00

napok óta mindig előkerül a blame, vagy így, vagy úgy. és mindig megadja, amit várok, mélyülök, érzem, ahogy árad szét a sejtjeimben, a szívemtől indulva, mint egy gyógyital, amiket a fantasy mesékben adnak a hősnek, amikor már majdnem meghal, aztán persze mégsem.

és most ordíttatom, hogy átmosson, mint amikor nagyon feszült voltam esténként, és csak úgy tudtam elaludni, hogy elképzeltem, hogy a fejemnél megnyílik egy csap, és átáramlik rajta egy szép zöld fénymassza, megy végig a fejemen, arccsontomon, végig a nyakamon, egyik kezem, másik kezem, kicsiszívemkicsiszám, soksoknyugalmat kíván, általában itt már aludtam, és csak nagyon ritkán értem el addig, hogy a lábamon kisugárzott a szép egészséges zöld energia, pedig azt biztos nagyon szép lett volna vizualizálni.

ugyanúgy vannak feszültségeim, mint régen, csak már be tudom őket azonosítani, és tudom, hogy azért vagyok ideges, mert, és kész. és nem nyomja el az agyam, nemtörődünkvelenemtörődünkvele, és nem lesz belőle pánikroham vagy depressziós hullám. mert két és fél évnyi koncentrált figyelem és huszonkilenc és fél évnyi életvergődés után végre elhiszem, hogy ez az ő saját tragédiájuk volt, és eleget cipeltem már azoknak a fájdalmát, akik nem tudtak mit kezdeni vele. a huszonéves szerelmes nőé és a harmincvalahányas alkoholbeteg férfié. nem ő volt és mi voltunk, hanem ők voltak, mi pedig ott voltuk mellettük.

mindennapi jócselekedetemet add meg nekem ma, hihetetlenül sokat ad, ha adhatok másoknak. de mindenkinek már csak annyit, amennyit bármikor is visszakaphatok. és jönnek új emberek, amikor már nem is hinném, és adnak összetalálkozás-élményeket, de már nem ezekből élek. már van saját magam. már elhiszem, hogy van, és minden hibájával együtt talán szeretem is már. azt hiszem, elhiszem, hogy megérdemli. nem menekülök, saját döntésem alapján töltök itthon heteket, nem igényem bemenni a forgásbapörgésbekígyófarokharapásba. végre béke van, nem kell eltakarni a lelkem rohanással, bulizással, alkohollal, fájdalomkereséssel és álönigazolásokkal. nem kell könyörögnöm senki szeretetéért, mert ez már bennem van.

ezzel minden sokkal egyszerűbb lett. nem hadakozom magammal, sokkal kisebbek a lelki amplitudók is, amikor hiányzik, akkor pedig zene.

már a szemnek is jó

2010-04-01T12:16:00.000+02:00

2010-03-28T01:22:00.000+01:00

látja, mi

2010-03-19T20:59:00.001+01:00

csíkautó!

2010-03-19T11:32:00.000+01:00

a te füred

2010-03-14T19:53:00.001+01:00

Üdvözöljük!

2010-03-14T19:50:00.001+01:00

száguldás. por se.

2010-03-13T21:39:00.003+01:00

ilyen lemondások, eltávolodások, megértések, más szemmel nézések, ítéletek, elfogadások, önmegismerések, áldozatok, vágyak, ha már kijött a számon, hogy mikor leszek már olyan, mint egy felnőtt. de mi van, ha a felnőttek nem olyanok, mint hittük, és mindegyik bizonytalankodó, önmegvalósító, gyerekkori önmagának bizonyítani akaró kis hülye, és egy olyan képet kergetünk, ami nem is létezik, miért is ne legyen ez a megoldás, miért kéne azokhoz hasonlítanom magam, akik nem is léteznek, mert mindig kiderül, hogy mindenki gyenge, és mindenki gyerek, aki a cukorkájáért sír, amit huszonéve nem kaphatott meg, vagy az óvónéni dícséretéért, vagy a padtárs szerelmes leveléért.

ma is évforduló van, szezonnyitó. a tavalyi első futam, fennmaradtunk a reggel nyolcas kezdésig, mert látni akartam, negyed kilenckor már aludtunk. mire felébredtem, már felment. kemény arccal másztam fel másnap reggel kávéért, nem tudtam, ki mit gondol, azt meg főleg nem, hogy miért érzem magam ilyen jól, miközben rettegek, mert vesébe lát, még szerencse, hogy nem voltam döntési helyzetben. borzasztóan hiányzik.

hello balaton!

2010-03-13T13:45:00.000+01:00

tejes

2010-03-08T17:13:00.000+01:00

vasárnap, dunapart, béke

2010-03-07T15:21:00.001+01:00

Izé

2010-03-05T20:22:00.001+01:00

ma időutaztam. március van, megint, immár harmadszorra.

két éve kezdődött, két éve kezdődtem. tavalyra meglettem, és meglettek mások. idén dől el, kik maradnak. mert én nem szűntem meg. megmaradtam. többnek, egésznek. és már tudom, hogy saját magam akkor sem veszítem el, ha másokat igen. és csak és kizárólag azokat tartom meg, akik adnak is. akik megkérdezik, hogy vagyok, és nem csak azt, hogy háudujudu. akiknek hiányzom. akik életének a része vagyok.

hogy mi tűnt el? a fentiek nem tudása. és igen, jó volt naivának lenni. meg kellett élni, és rendszeresen meg is kell. de a kölcsönösség elvét már nem adom fel, és szintet ugrani csak felfele lehet. nem leszünk barátokból haverok.

és nagyon hiányzik a múlt tavasz, a tavaly nyár reményeivel, de már sosem jön vissza, mert az elmúlt egy év ilyen rusnya törésvonalakat rajzolt a lelkünkbe, és emiatt most törnizúzni akarok, ehelyett pedig zöld teát bámulok egy béna álsznob helyen, mert a körbekörbegyaloglás nem használ, és inkább írok, minthogy olvassak, mert nem nyomunk el dolgokat többé. soha.

random etc: 11:11

2010-03-05T17:56:00.000+01:00

a csendes valójában ilyen

2010-03-04T11:21:00.000+01:00

miért nem szeretem a facebookot

2010-02-24T20:58:00.001+01:00

"megcsináltad a melyik kutya illik hozzád tesztet?!"
"ööö... lehet"
"látom, hogy megcsináltad, mert ott van az applicationeid között"
"hát izé"
"és mi jött ki?"
"öööööö... az a fekete kutya"
"??"
"dobbermann"

tényleg, dobberman mint dobberember vagy dobbermann mint Thomas?

"a közösségi portálok azért nem jók, mert néha olyat is lát az ember, amit nem kéne." - ezt már egy ideje idézni akartam.

buszon, ahogy szoktam

2010-02-22T15:17:00.000+01:00

az egyik kezem hív, a másik meg remeg.
az egyik lelkem nyíg, a másik meg nevet.

már értem, már tudom, már élem, már futom. nyugalom, nem hagyom, kiadom, nem falom.

minden jókor, már nem sokkol, már nem tombol, minden... passzol. mert a súlyok, tudod, amit húzok, már nem marnak, jót akarnak. nincsen csomó, nem bánt, heló.

go large

2010-02-18T11:31:00.000+01:00

yellow

2010-02-18T08:11:00.001+01:00

kicsit más az elmélet, mint a gyakorlat, mi?
mégsem vagy olyan jótét lélek, mint akarod hinni, mi?
kicsit belerohadsz belülről, hogy mással lesz, mi?
hülyegyerek, ébredj fel. de most már kurvagyorsan, mert ez már nagyon uncsi. és itt nincs mi.

as fast as she can

2010-02-16T00:27:00.000+01:00

"akkor mindenki kapja be" - jött ki a számon. és kurvára így is gondolom. az a baj, hogy valójában nem is lepődtem meg.

mert ez most aztán extra tréning. ott lenni, ahol nem kéne, mert fényévekkel visszaveti a kis életprojektem. de igenis ott lenni, mert ha ő nincs jól, én sem vagyok jól. hát köszi élet.

"annak örülne, ha becsajozna?"
"ööö, igen. csak legyen végre boldog."
"dehát abba beleszakadna a szíve."
"...még mindig jobb"
"de akkor mi a fontosabb? hogy ő jól legyen, vagy hogy maga?"
"hát, ha ő jól van, nekem is jobb."
"és akkor önért én aggódjak?"
"én már túléltem a legrosszabbat"
"mi volt az?"
"hogy ne menjek, mert nem lesz jobb"

ó, hogy ez mekkora lúzerség így visszaolvasva.

*életprojekt: a legjobbat kihozni abból, ami elérhető.

kinyitottam

2010-02-15T23:06:00.001+01:00

random könyvnemnyitás

2010-02-15T23:02:00.000+01:00

kutyafogtündér

2010-02-14T21:12:00.000+01:00

last

2010-02-14T20:20:00.001+01:00

egy napja azon sakkozok, hogy kijöjjön a húszezredik listened trackre a last.fm-en.

no more pokerface

2010-02-14T09:45:00.001+01:00

álmomban a take that fellépett egy kis helyen valami fesztiválon, a végére már szinte mindenki átvándorolt máshova. akkor odamentem a pulthoz, és megkérdeztem Gary Barlow-t, hogy hogy bírja, hogy állandóan mosolyogni kell. válaszolt valamit, amit sokadszorra sem értettem, és miután elindultunk, jöttem rá, hogy azt mondta, hogy annak a korszaknak már vége. ha nem akar mosolyogni, többé nem mosolyog.

persze az, hogy egy újonnan épült szuperalagútban elhagytam pisilés közben valami álszerelmemet, már nem is lepett meg. de az, hogy kiderült, hogy tolószékes, és azzal rohangáltam utána, már egy kissé mókás volt.

ebben az álomban napernyőt szerezhettem volna, de visszautasítottam.

uncsi, mi

the show must go on

2010-02-13T20:28:00.000+01:00

álmomban depeche mode-koncerten voltam, de mivel Dave Gahan már meghalt, egy hologramos megoldással vetítették oda a zenekar elé. mindenki tudta a közönségből, hogy ez így van, de a koncert nem maradhatott el, és a nép élvezte a műsort. én elmenekültem a stadion hátsó részéből a kakasülőről, mert kissé kellemetlen volt a szituáció, és belógtam a színpad felett lévő backstage-be, ahonnan fentről lehetett nézni a fellépést, bár sajnos csak Dave kivetülését és a háttérénekeseket lehetett látni. de a kis vipeket ez nem is érdekelte, bőrfotelekben viszkiztek. aztán vége lett az egésznek, kiáradt a nép a stadionból, én meg már nem tudtam visszamenni a többiekhez, ellenben az otthagyott esernyők közül kiválasztottam és magammal vittem egy csodás égszínkék icipicire csukhatót.

világvégén

2010-02-11T14:44:00.000+01:00

nem

2010-02-11T13:55:00.000+01:00

normal

2010-02-09T21:31:00.001+01:00

reggeliztem, ebédeltem, uzsonnáztam, vacsoráztam.
fogyasztottam elég folyadékot, nem cigiztem szét a tüdőm, aludtam eleget.
beszélgettem barátokkal, családtagokkal, intéztem a munkadolgokat, még takarítottam is.
kutyát sétáltattam, mosogatógépszerelőt fogadtam, telefonszámátírást intéztem.

minden erőmmel azon vagyok, hogy olyan életet éljek, mint az emberek úgy általában. nekik tök jól megy. nekem is fog.

push

2010-02-09T21:27:00.001+01:00

öt éve írtam valakinek egy emailt, amiben kedvesen megkértem, hogy adjon már információkat a munkámhoz, mert nélküle nem tudok továbblépni az ügyben. egy óráva később kiderült, hogy akkor már másfél napja nem élt.

és ilyenkor gondolok bele, hogy milyen lehet azoknak, akik szeretnek, akkor, amikor eltűnök. kurvaéletbe.

note: touchscreen kéne éjszakai posztokhoz

2010-02-08T02:59:00.000+01:00

se telihold, se pms, se semmi. főleg a semmi. én meg forgolódom, lejövök cigizni, kutyát altatok, webszemetet olvasok, kampány kreatívokon gondolkodom az elempé adománygyűjtéséhez (semmi közöm hozzájuk, csak beszóltam, hogy ami van, az szar, és most csokiért kiírtak pályázatot), így fordulok, úgy fordulok. hiába.

ezt is csak azért írom, hogy belealudjak. már rég nem ér semmit ez a blog. ami igazán számít, azt nem is tudom leírni, az ilyen káoszposztokat meguntam, nem levezetnek, hanem felforgatnak, a képek és az ösztönmondatok mennek a twitterre, a zene a tumblrre, a szívem a füzetbe. vagy még oda se. állítólag jó, hogy újrakezdtem, de nem érzem, csak a fájdalmat, ami benne van.

kitörlöm innen is a mineket, csakazértis fogok tudni örülni a mindennek, és nem hurcolom magammal a súlyokat. mint egy rozsdás horgony, a hajó meg tépné a láncot, amíg le nem ég a motor.

minden rendben lesz, mert csak rajtam múlik.

jumping inside

2010-02-04T22:41:00.000+01:00

hogy ne hidd, hogy csak a rossz van.

most például csak arról panaszkodhatnék, hogy a metrón nem lehet ugrálni. zenére. mikor okom sincs rá, egyszerűen csak végre úgy éreztem, hogy a világ oké, mert az agyam összes része élt.

azért ez kurvaszomorú is lehetne ám, de mégis látom a metróajtó üvegtükrében, hogy bezsebeltem a flowadagomat. és ezért most nem vagyok mérges, pedig lehetnék.

burnout stars they shine so bright.

a fenntartásainkat azonban

2010-02-04T11:28:00.000+01:00

scream inside

2010-02-02T20:52:00.001+01:00

ne beszélj, kérlek, hagyd abba.

nem tudok rád koncentrálni, nem arról és nem úgy beszélsz, hogy az súrolja az ingerküszöböm. megosztod velem a napod, a világod, én meg verném a fejem a falba, hogy nem hallak.

annyira nem ezt érdemled.

semmi baj

2010-01-30T18:39:00.003+01:00

mert az én szerelmem igaziból a zene. megadja ugyanazt, és nem bánt.

ő kint beássa a hóba a leendő kertünk elrendezését, a kutya követi, én bent főzök, és ordíttatom a zenét, jövök a géphez, hogy hangosabban halljam, sétálok körbe, megállok középen, és nem érzek semmi bajt, csak teljességet, kitölti a szívem, a tüdőm, az agyam, kattintok újra a lejátszásra, mert a loopot nem tehetem most automatikusra. ahogy vége az egyedüllétnek, visszamegyek moderate funkcióba.

tear, no fear

2010-01-29T15:50:00.001+01:00

a július elején elkészült, soha oda nem adott mix mellé már készül agyban a másik. és majd lehet ilyen volt - ilyen lett játékot játszani.

mert nem lehet rétestésztát sem a végtelenségig nyújtani. foszladozik, lyukad, aztán szétszakad, zuhan ki a kézből, és ha felkapod, összekaparod, akkor sem lesz már sosem a régi. benne marad örök emlékként a sok hajtás közt a mocsok.

ez egy jól vagyok-poszt.

én, dalok, ülve ugrálás

2010-01-28T00:30:00.000+01:00

a tavalyi év albuma pedig a metric: fantasies.

csak idén jöttem rá, azóta pótolni próbálom. cheatelni akarom a last.fm-et, kerüljön csak be a személyes bestofomba, legyen mindig a szemem előtt.

melegszik fel a szétfagyott kezem az éjszakain. amíg vártam rá, vágytam, de nem hittem, hogy a fémdobozba zárt emberek melegítik egymást. és mégis. összezárva az életbe. bele.

most, két dal között hallom, ahogy az írásom kopogása a telefonon ébren tart mindenkit. miniuniverzum, amit annak hiszek.

napi feladat checked: düh

2010-01-26T16:56:00.001+01:00

találtam egy dalt, amin lehet megkönnyebbülten nevetni.

ezek meg listára:

1
2

nem érdekel a sajnálomezbiztosvalamitévedéslesz, a jajdebevagyokrúgvaaztcsinálokamitakarok meg az ezegyelbaszottdolog.

mert végre! mérges! vagyok!

nyulak, rettegjetek!

2010-01-25T16:06:00.000+01:00

spontán póker

2010-01-24T20:23:00.001+01:00

all-in
check
"nemtudommegadni"
mégis győz

majd elmúlik

2010-01-22T23:09:00.001+01:00

békés, csendes péntek este. játszom Dióval, megkeresem azt a három csatornát a százegy közül, ami kellemes agymosás, nem teleshit, és olvasok. nem könyvet, az most nem megy, webszemetet. leginkább nézek. képet. csak ne legyen túl intenzív. zenét második napja csak nagyon óvatosan merek hallgatni, mert különben borulhat a lélek.

amikor egyik pillanatról a másikra úgy érzed, hogy már a következő pillanatot sem bírod ki, az átrendez mindent.

szinte napra pontosan egy éve volt először ilyen. mert nem bírok álcát viselni. az agyam megbosszulja keményen, ha ilyen szinten erőltetek olyan szituációkat, amikre nem vagyok képes. én dobtam le magam a mélybe, és most én mászom kifelé a szakadékból. minden egyes szög, amit beleütök a sziklafalba, csak feljebb visz, és majd megint felérek oda, ahonnan jöttem. csak nem szabad lenézni.

mindennapi bújásadagunkat add meg nekünk ma, és, de, mert, ilyenek

2010-01-21T02:15:00.000+01:00

random könyvkinyitás rovat sokadik rész

2010-01-20T20:58:00.000+01:00

fedezze fel a képen az egy különbséget!

2010-01-18T18:23:00.000+01:00

anytime

2010-01-18T09:00:00.001+01:00

harapásnyomok a kezemen, csípések a combomon. nincs elég vastag farmer, nincs eléggé reggel, nincs elég idő.

i've never known what's good for me.

2010-01-14T22:28:00.001+01:00

nem lesz itt már sok poszt

2010-01-09T10:57:00.004+01:00

a doktornő nyolc hónap alatt unta meg a sztorit, az a néhány barát három hónap alatt csömörlött bele, nem is mondom már senkinek, mert minek.

nem kéne ilyen komolyan venni az életet, mi. elengedni, eldobni, eltaszítani, kitépni, kiégetni, mint egy tyúkszemet, ami fáj, ha rálépsz. kikapcsolni, kivenni azt az egy biztosítékot, és nem tenni vissza, ne égjen abban a szobában a lámpa soha többé. bezárni az ajtót, eldobni a kulcsot, és nem nézni vissza.

még álmomban se. elég a vágyteljesítő álmokból, nem kell ez, köszi, agyam, hagyjál inkább.

keltmintfent

2010-01-01T17:49:00.000+01:00

amikor nem szokott még hozzá a kezed az újévhez, és két-három hétig rendszeresen elszúrtad az évszámot dátumozáskor. ilyen már nincs. nem kell tudni, hanyadika van, milyen nap, hány óra, hány fok, hányadán állsz. ezért sokkoló az újév. mert soha nem kell figyelned arra, hogy suhannak el a dolgok, amik már nem visszahozhatók. mert máskor a dátumváltás csak egy kis elektromos impulzus a sok közül. ilyenkor pedig megkapod az egész évet egyben, villámcsapásként.

fél tizenegykor, szendvicsfalatka-szurkálás közben jöttek szép lassan a csillagok. villogtak a szemem előtt, röhögve takarták el a sajtdarabokat. az utolsó hat olivabogyót már nem tudtam feltenni. test és lélek megadás, all-in, check. de csakazértis megvártam az éjféli koccintást. gyerekpezsgővel, remegő kézzel, betakarózva. ennyit engedett a szív és a gyomor.

végre véged, kétezerkilenc, kibírtalak, hiába húztál bele a végén. nem vágyom, csak békére. a húsztíz pedig gyönyörű szám, csak nézz rá. jó lesz. csak jó lehet.

fény másképp

2009-12-31T20:06:00.000+01:00

szegény Zero

2009-12-28T22:36:00.000+01:00

most akkor kakaó vagy tea?

2009-12-28T09:39:00.000+01:00

két szék közé

2009-12-27T21:34:00.000+01:00

kötelező családi program skip, lájkprogram elmarad, talán más is van, de csak talán. felöltöztem, ültem egy kicsit a légüres térben, vártam a semmire, aztán a kicsi testem össztüzet indított ellenem a "minek" jegyében. levettem hát a mindent, bevettem egy fájdalomcsillapítót, hogy hátha átverem vele az agyam, és összekucorodtam, mint egy kisállat. a semmi ágyán.

...vida

2009-12-26T19:59:00.000+01:00

because at christmas

2009-12-25T12:06:00.001+01:00

you tell the truth

boldog karácsonyt

2009-12-24T19:37:00.000+01:00

random könyvnyitás rovat

2009-12-23T02:26:00.000+01:00

(Tandori Dezső: A feltételes megálló)

hát megjöttél, mondták

2009-12-23T02:24:00.000+01:00

(Tandori Dezső: A feltételes megálló)

karácsonyi figaro

2009-12-21T19:28:00.000+01:00

hideg #wamma, mi

2009-12-18T19:59:00.000+01:00

napersze

2009-12-17T19:54:00.000+01:00

az első havat meg kell enni!

2009-12-16T11:52:00.001+01:00

szerelmeim

2009-12-14T20:09:00.000+01:00

és kapott!

2009-12-14T19:38:00.000+01:00

hazaértél

2009-12-13T02:10:00.000+01:00

malade

2009-12-12T21:17:00.000+01:00

napi találós kettő

2009-12-10T14:26:00.000+01:00

melyik filmben hangzik el, hogy "azonnali választ várok a kérdésemre"?

napi találós

2009-12-10T14:14:00.001+01:00

na mit mond Jim Carrey, miután a pezsgősdugóval kilövi a hóbaglyot?

apokrif házi áldás

2009-12-09T20:01:00.000+01:00

ahol fáradtság, ott feszültség.
ahol feszültség, ott torokszoritás.
ahol torokszoritás, ott szorongás.
ahol szorongás, ott zajérzékenység.
ahol zajérzékenység, ott fejfájás.
ahol fejfájás, ott idegesség.
ahol idegesség, ott rosszkedv.
ahol rosszkedv, ott bántás.
ahol bántás, ott semmi a minden
ahol semmi a minden, ott isten nincsen.

feed the feeder

2009-12-05T17:32:00.000+01:00

a régi szép idők a vörösbor-sajttál-oliva kombóval, istenem. hiányzik a minden.

tired of getting used to, weak to get off

2009-12-04T17:08:00.001+01:00

Akciós hibernáció!

Annyira összegabalyodtak a gondolatai, hogy amikor megpróbálta kibogozni őket, egy örökké magába forduló Möbius-szalagot kapott, ami csak gúnyos vigyorgásra képes?

Legszívesebben nem lenne sehol?

Zárja ki az időt és a teret, kucorogjon be a kanapé sarkába egy könyvvel, ami minden valósnak hitt dolgot arconcsapósan hazudtol meg, és reménykedjen. ctrl+shift+delete, feladatkezelő, folyamat leállítása. mégegyszer. mégegyszer. ne fusson az alkalmazás titokban sem.

És ezért most nem kérünk semmit, mert minek.

pici dolgoknak kell örülni rovatunkban

2009-12-03T17:39:00.001+01:00

három éve első hallásra igen, most megvan, tessék

pavements they are a mess

2009-12-03T09:31:00.000+01:00

howdoyoudo howdoyoudo

2009-12-03T09:04:00.000+01:00

lesápaszt, hogy nem beszélhetem meg a legjobb barátommal.

never miss a beat

2009-12-01T00:18:00.001+01:00

tudjátok, hogy a szív nem is <3 alakú, hanem egy torz krumpli? ma este pontosan kivehető a formája. annyira, mint amikor egy idegen test van bennem.

és tudjátok, hogy néz ki egy krumplinyomó? azon kell átpasszírozni az összes torz krumplit, hogy csak az értékes része maradjon meg, éltető formában. odaadom Diónak, bár ő nem ehet nyerset, de ez már úgyis pörkölt. és akkor majd még könnyebb leszek, és kérdezik majd, hogy nahát, már megint fogytál? és a bal szemöldökömet felhúzva mondom majd, hogy aha, szívből. nem azt kérdeztem, hogyan. nem is arra válaszoltam.

ez pedig az utóbbi fél év

2009-11-30T22:24:00.001+01:00

köszönöm

2009-11-30T22:05:00.001+01:00

even

2009-11-30T12:49:00.002+01:00

pont jött az utolsó éjszakai, aztán az első reggeli, hogy ne fagyjak halálra. loopban ment a run hegedűverziója a fülemben, louder, louder. megkértem a buszvezetőt, hogy vigyen el a kereszteződésig, mert nem bírok ebben a fagyban végiggyalogolni a mezőn, azt mondta rendben, aztán megállt a megállóban mégis, és leparancsolt a buszról, hiába könyörögtem. egyik pillanatról a másikra fagyott meg minden és mindenem, már nem is akartam rohanni, tudtam, hogy valahogy gyalogolni kell, és már úgyis tudom az utat akkor is, ha nem látok belőle semmit. ráfagytak a könnyek az arcomra, megkeményedtek páncélként, és minden egyes réteg csak erősíti a sómaszkot. have heart.

unfollow-alert

2009-11-29T23:45:00.000+01:00

kezd beállni egy félévenkénti periodika a hazug, szemembe kamuzós, önző majdnembarátok kitakarításában.

ő szinte őszinte

2009-11-29T21:42:00.001+01:00

Dióval a kedvenc játékunk a húzdmegereszdmeg.

senki mással nem vagyok erre hajlandó.

lopás

2009-11-28T21:42:00.000+01:00

common

2009-11-28T09:24:00.001+01:00

kölcsönös megegyezés alapján kb 119:1-hez.

ahol az 1 az, hogy mindketten kedvesek vagyunk.

nemérdekelhovamutat

2009-11-26T01:22:00.000+01:00

útonállunk

2009-11-26T01:00:00.000+01:00

2009-11-25T20:56:00.000+01:00

ha ma

2009-11-25T20:27:00.000+01:00

nyugati aluljáró, mikrofonos hittérítők, harminc fős hallgatóság.

"akarsz ma Jézus mellett dönteni? ha igen, emeld fel a kezed!"

egy spicces csöves tette meg. mi, többiek meg idegenként is cinkosan mosolyogtunk egymásra, behúztuk a nyakunkat a sálakba, és aztán földre szegezett pillantással kerestük a kiutat az aluljáróból. hogy ne kelljen még elszámolni.

szabad szinuszok

2009-11-24T12:36:00.000+01:00

pszichoszomatikus fulladás ON

légy hű magadhoz

2009-11-22T20:18:00.000+01:00

majd lesz más is, tényleg

2009-11-22T19:59:00.000+01:00

szexi, mi

2009-11-21T16:10:00.001+01:00

pillow buddy

2009-11-19T15:28:00.000+01:00

pszt. már alszik

2009-11-19T09:05:00.000+01:00

ez ilyen

2009-11-18T21:10:00.000+01:00

Dió

2009-11-18T20:24:00.000+01:00

mimást

2009-11-16T23:05:00.000+01:00

jó nagy szopás megint értelmetlen posztokat írni. miközben este hánykor munkaleveleket írok a kiadóból, és márnemrettegve várok, hogy valaki mentsen meg attól, hogy gondolkozzak, és rettegni attól, hogy a kiadóban ülök egyedül, és nem megyek haza.

nem akarok menekülni, mitől félek, miért is vagyok faszfej, miközben, amikor senki nem hallja, sikítok magamban a time lapse lifeline-ra. nem látok, nem beszélek, nem hallok, nem halok, örülök, ha futok, induljon gyorsan minden villamosmetróbusz, induljon a minden, a semminden, legyen erő, legyen látás, legyen mit látni, legyen miért csinálni, legyen rajt, legyen cél, ne legyen fél, ne legyen fail.

ez az időm, amikor utazom.

nyugdíjba megyek

2009-11-16T11:17:00.000+01:00

most

2009-11-14T15:12:00.001+01:00

álmomban árvíz volt a blahán, és a másfél méter mély, mocskos vízben is megtaláltam a telefonom, amit lebaszott bele, oda.

szeretem, de megfulladok, szeretem, de másokkal akarok lenni, mindenhogy. szeret, de nem tud elviselni, szeret, de nem boldog ő sem. csak mikor este összebújunk a tévé előtt megnézni egy sorozatot vagy egy filmet azon néhány közül, amit mindkettőnket érdekel. előtte-utána mindketten belemenekülünk a saját világunkba.

nem akarom ezt, nem akarok fájdalmat okozni, nem akarom, hogy olyan legyek, aki fájdalmat okoz neki, nem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem, még akkor is, ha úgy érzem, hogy megérdemlem. nem akarom, hogy már ne is merjünk beszélgetni, hogy nehogy megbántsuk a másikat. nem akarok menekülni, nem akarom, hogy magába zárkózzon, nem akarom még agyban sem máshol keresni a highlightokat. nem akarok beleszakadni, nem akarok nem beleszaladni. nem akarok attól félni, hogy mikor fog lebaszni, csak azért, mert más az értékrendünk egy kapcsolatban, mert más a fontos, nem akarom, hogy más legyen a fontos. nem akarom, hogy eljöjjön, nem akar eljönni. nem akarok azon őrlődni, hogy mi fér bele, és mi az, ami már kurvanagy kompromisszum. nem akarom, hogy ne legyek őszinte, nem akarok, hogy ne legyen őszinte.

szétrobbanok, hogy nem kiálthatom ki, beletépnek a kötelek a húsomba, sebesvonat, elsuhan, megüt, elszédülök, talpraállok, továbbkóválygok, mennek a napok, mennek a hetek, menekülök egyik időből a másikba, menekülök egyikből a másikba, és belehalok abba, hogy fáj neki, és hogy fáj nekem, és hogy fáj nekünk, nincsen megoldás, nincsen jó, nincsen szabadság, nincsen kötődés, nincsen eleje, nincsen vége, nincs semmi se.

put on a smiling face

2009-11-09T08:55:00.001+01:00

tetőzik

2009-11-08T13:31:00.000+01:00

részemről mondjunk mancsot

2009-11-07T12:05:00.000+01:00