ilyen lemondások, eltávolodások, megértések, más szemmel nézések, ítéletek, elfogadások, önmegismerések, áldozatok, vágyak, ha már kijött a számon, hogy mikor leszek már olyan, mint egy felnőtt. de mi van, ha a felnőttek nem olyanok, mint hittük, és mindegyik bizonytalankodó, önmegvalósító, gyerekkori önmagának bizonyítani akaró kis hülye, és egy olyan képet kergetünk, ami nem is létezik, miért is ne legyen ez a megoldás, miért kéne azokhoz hasonlítanom magam, akik nem is léteznek, mert mindig kiderül, hogy mindenki gyenge, és mindenki gyerek, aki a cukorkájáért sír, amit huszonéve nem kaphatott meg, vagy az óvónéni dícséretéért, vagy a padtárs szerelmes leveléért.
ma is évforduló van, szezonnyitó. a tavalyi első futam, fennmaradtunk a reggel nyolcas kezdésig, mert látni akartam, negyed kilenckor már aludtunk. mire felébredtem, már felment. kemény arccal másztam fel másnap reggel kávéért, nem tudtam, ki mit gondol, azt meg főleg nem, hogy miért érzem magam ilyen jól, miközben rettegek, mert vesébe lát, még szerencse, hogy nem voltam döntési helyzetben. borzasztóan hiányzik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése