két éve kezdődött, két éve kezdődtem. tavalyra meglettem, és meglettek mások. idén dől el, kik maradnak. mert én nem szűntem meg. megmaradtam. többnek, egésznek. és már tudom, hogy saját magam akkor sem veszítem el, ha másokat igen. és csak és kizárólag azokat tartom meg, akik adnak is. akik megkérdezik, hogy vagyok, és nem csak azt, hogy háudujudu. akiknek hiányzom. akik életének a része vagyok.
hogy mi tűnt el? a fentiek nem tudása. és igen, jó volt naivának lenni. meg kellett élni, és rendszeresen meg is kell. de a kölcsönösség elvét már nem adom fel, és szintet ugrani csak felfele lehet. nem leszünk barátokból haverok.
és nagyon hiányzik a múlt tavasz, a tavaly nyár reményeivel, de már sosem jön vissza, mert az elmúlt egy év ilyen rusnya törésvonalakat rajzolt a lelkünkbe, és emiatt most törnizúzni akarok, ehelyett pedig zöld teát bámulok egy béna álsznob helyen, mert a körbekörbegyaloglás nem használ, és inkább írok, minthogy olvassak, mert nem nyomunk el dolgokat többé. soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése