2010. február 22., hétfő

buszon, ahogy szoktam

az egyik kezem hív, a másik meg remeg.
az egyik lelkem nyíg, a másik meg nevet.

már értem, már tudom, már élem, már futom. nyugalom, nem hagyom, kiadom, nem falom.

minden jókor, már nem sokkol, már nem tombol, minden... passzol. mert a súlyok, tudod, amit húzok, már nem marnak, jót akarnak. nincsen csomó, nem bánt, heló.

Nincsenek megjegyzések: